Tinnitus, Fülzúgás!

Nem fogom azt a hónapot elfelejteni, amikor is elkezdődött nálam a fülzúgás. Pontosan három évvel ezelőtt augusztusában. Melyik nap nem tudom, csak arra emlékszem, hogy egyszer úgy feltűnt zúg a fülem, ami nem zúg, de később erről is szólok. Először nem gondoltam semmit, majd elkezdtem figyelni és kéthét után mikor még mindig zúgott, elmondtam a férjemnek.

Három éve. Akkor voltam 39 éves. Azok, akiknek nincs ilyen, nagyon nehezen tudják elképzelni, milyen is így, ezzel élni. Milyen az, hogy soha többet nincs csend, soha! Az első párhónap nagyon nehéz volt, sokat sírtam, és nem tudtam elképzelni, hogyan fogok én így élni, és, hogy ez addig fog tartani, amíg én meg nem halok. Nagyon nehéz volt elfogadni, megérteni.

Szenvedtem, mert fájdalmat fizikailag nem okoz, lelkileg nagyon nehéz. Ahogy belekerültem az információk áradatába, egyre nehezebb lett. A legnehezebb az volt, hogy jelenleg nincs rá semmilyen gyógymód. Kísérletek vannak, próbálkozások vannak. Nyomon követjük a külföldi kutatóközpontot is, hátha egyszer egy nap lesz segítség. A tudtad, hogy nem is tudnak igazán sokat erről, elszomorított.  Pedig nagyon sokan foglalkoznak vele, klinikák is vannak, de akár hány emberrel beszéltem, még senkit nem találtam, akinek elmúlt volna. Csillapítani lehet, megszüntetni nem. Ez a valóság. Ezt kell elfogadni. De, hogyan?

Három éve, nincs csend a fejemben. Eltudod képzelni, hogy ha alszol is, ott van ez a hang? Hogyha lepihensz, ott van ez a sistergés? Ha néma a szobád, te sosem vagy egyedül, kaptál egy társat, ami hol hangos, hol csendes, de folyamatosan duruzsol. Így kell élnem. Ezzel kell élni. Az első tanács, amit kaptam, elkell fogadni. Megkell tanulni vele élni és nem figyelni rá. Őszintén, akkor azt hittem nem fog menni, el sem tudtam képzelni az életemet, hogyan tovább.

Nekem a bal fülem kezdett el sisteregni, ami soha többet nem múlt el, nem kapcsolt ki, nem szűnt meg, még egy pillanatra sem. Két hangot hallok, mert külön tudom választani. A pontos helyét is megtudom határozni. Sajnos, kétféle fülzúgás létezik, amit a fülben hallani és azt, amit hátul az agyban. Az enyémet a hátsó agyamnál hallom. Ha nincs ilyened, aminek nagyon örülök, talán ezt nehéz is elképzelned. Pontosan megtudom érinteni a hang helyét, honnan ered a fejemből.
Úgy képzeld el, amit hallok én, ez az erősebb, mint amikor régen a tévében nem volt csatorna és volt az a sistergés, ez a fő zúgás nálam, hol erősebb, hol gyengébb. Ma már kordában tudom tartani és tudom, miért erősödik fel, de jár hozzá aláfestésként egy másik is, amiért  hálás vagyok, hogy ő a hátérben meghúzódik és csak igen ritkán erős, de ha koncentrálok rá, őt is hallom, ő sincs csendben soha sem. Az ő hangja olyan, mint amikor a hűtő zúg. Durva nagyon.  Velük élek, velük kelek és fekszek.

A vizsgálatok szervi bajt kizártak, három okra vezethető vissza, amit senki nem tudd megmondani,  melyik is válthatta ki, de lehet mind együtt. Stressz, na, az volt az életemben mindig is, kemény, nehéz életem volt. Migrén, krónikus migrénem van. Harmadik, a migrénemre kaptam fájdalom csillapított, ami kisbetűvel ugyan oda van írva, de soha sem olvastam, csak amikor már késő volt, hogy fülzúgást okozhat. Ezt így együtt gondolják nálam kiváltó oknak és én is.

Nehéz ezt még leírni is, nem szoktam beszélni róla. Nem is, igen tudják rólam, barátok sem rokonok. Mit mondjak? Segíteni nem tudnak, akiknek nincs nem értik, milyen nehéz mindennap, de csak addig, amíg nem fogadjuk el. Ez pedig egy folyamat. Mindent kipróbáltam, tényleg, ittam miket javasoltak, beszedtem mindent, ami csendet ígért, hallgattam speciális zenét. A fehér zaj az, amit sokan hallgatnak, én amikor először meghallódtam a fehér zajt, menj nézd meg youtubeon, akkor én sírtam, hogy miért, mert pontosan ezt hallom minden másodpercemben. Az én fejemben a fehér zaj szól.

Van egy világra kiterjedő kísérlet, gondoltam elmegyek. Utána jártam, én jó alany is lettem volna, sajnos mindenek megfeleltem. De közben érdeklődtem fórumokon, akik már részt vettek benne, hogy mi is volt pontosan, és segített e valakinek. Az eredmény lesújtó volt, senkinek nem hozott javulást, nem, hogy elmúlt volna. A kísérlet fájdalmas. Van, akinek az eredeti anyagot fecskendezik be a fülébe, van, akinek csak a placebot. A kísérletben résztvevő nem fogja tudni, ő melyiket is kapta. Egy nagy fecskendőn keresztül jutatják be a fülünkbe az anyagot, ami fáj, és utána egy órát azon az oldalon kell feküdni és segítséggel mehetsz haza. Ezt pedig több alkalommal újra ismétlik. Nem vállaltam. Gyáva voltam bevallom őszintén. Féltem, én félek a fájdalomtól.

Nem maradt más, mint az elfogadás. Utána jártam mik, azok, amik erősítik és mik, azok, amik stabilizálhatják a zúgás erőségét. Így ma már tudom, ha ideges vagyok, mert az vagyok, ki nem, akkor erősebb, de megtanultam, hogy meditáljak, tornázzak, és jógázzak. Ezek nyugtatólak hatnak. Nem eszem, cukrot, és kevés szénhidrátot. Este igyekszem ugyan abban az időben lefeküdni és jól aludni. Alkohol is rossz hatással van rá. A legfontosabb pedig, nem figyelek rá, tudom most is, hogy zúg, hallom, de tudatosan elfordítom a figyelmemet a hangtól. Minden együtt annyit segített, hogy három év után azt tudom mondani, hálás vagyok, ha így marad, ezzel együtt tudok élni. Ezt eltudom fogadni. Így már élhető az életem.

Van, hogy a jobb fülem is bekapcsolódik a zenekarba, de ő elhallgat, nem mindig muzsikál. Hálás vagyok, hogy az enyém sistereg, és nem kattog, nem olyan, mint egy ütvefúró, mert sajnos nagyon sok embert ismertem meg, akiknek kegyetlen a fülzúgásuk. Teljesen megértem azokat, akik öngyilkosságot követnek el, mert van ilyen sajnos, sok is, elviselhetetlen a folyamatos, kattogás, csapkodás, nagyon magas hangon sípolás. Egy ilyen állapot, az életminőségét rontja, depressziósak leszünk, szorongunk, befelé fordulunk. Van olyan is, akik a zajtól nem tudnak aludni, nem tudnak pihenni, halmozódik a kimerültségük, ami amúgy is elég energiát elvesz az emberi életből.

Nálam ami kialakult, bizonyos hangokra nagyon érzékeny lettem, vannak zajforrások, amit nem tudok elviselni, nagyon szenzitív lett a hallásom. Csak füldugóval tudok aludni, ha eltérek a napi ritmusomtól, másnap erősebb a fejfájásom és a fülzúgásom. Figyelemmel kell kísérnem a hallásomat, mert halláskárosodást okozhat, ami még jelenleg nincs nálam és remélem nem is lesz.
Ma már tudom, azt mondani boldog vagyok, de az első évem nagyon nehéz volt.

Ha neked is van fülzúgásod írd meg nekem, hogy vagy? Mik azok, amik neked beváltak.

Még egy fontos dolog, Amerikában létezik egy kutató csoport, és ők elvégeztek egy kísérletet a kávé fogyasztásról azoknak, akik fülzúgásban szenvednek. Ugye azt javasolják, ne igyunk kávét. Tehát elvégezték ezt a kísérletet és ez az egyetlen egy, amit én tudok, ahol pozitív eredmény született. Azok, akik kávéztak, jó minőségű kávéra kell gondolni és nem több egy nap 3 adagnál, azoknak sokkal jobb lett a fülzúgásúk, mint azok, akik nem fogyasztottak kávét. Így én mindennap iszok 2-3 rövid eszpresszót.

Most pedig szeretnék felsorolni pár hírességet, akiknek fülzúgásuk van. A leghíresebb szerintem és személyes nagy kedvenc, Phill Collins és Barbara Streisand. Kifejezetten sajnálom őket. Mind a kettő csodás énekes, sajnos egy nap Phill Collins már nem fog hallani, nála már odáig jutott ez a betegség.
Két csodás színésznek is megkeseríti az életét Gerard Butler és Steve Martin.
Zenészek között igen sokat lehet találni, náluk a hangos koncertek „mellékhatása „lett sajnos. De régen is létezet már ez a betegség, így nem kerülte el Beethovent, Roger Millert és a lista hosszú sajnos.

Nem tudhatjuk igaz vagy sem, de feltételezik Van Gogh azért vághatta le a fülét, mert ő is fülzúgástól szenvedhetett. Lehet így volt, én elképzelhetőnek találom.

Köszönöm, hogy elolvastad. Csendes napokat kívánok.

0 Shares:
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Talán ez is Érdekelhet