A nadrágom története!

Biztosan ti is úgy vagytok vele, hogy van egy nadrág a szekrényetekbe, ami most jó rátok, és van egy másik, ami jó volt rátok. Nekem is igy volt, csak, hogy ami régen jó volt rám, azt egy idő után elvittem a zöldboxba (ruha gyűjtő helyre). Maradt az az egy nadrág, amibe belefértem, bár a gombja nyomta a hasamat és combban is feszült, de ezt hordtam évekig. Minden évben megfogadtam, én bizony addig új nadrágot nem veszek amig lenem fogyok. Nem lett új nadrág, sőt addig nem lett, hogy eltelet közben 5 év és én bizony 13- 14 kilót híztam.

Pontosan azért nem tudom mennyit híztam, mert én mindig 48-50 kiló voltam. De tavaly januárban 63.1. kilogramm voltam amikor a mérleg megálljt parancsolt. Ez volt az a pillanat, ami szó szerint fejbe vágott. Mi történt velem, hova lettem, mivé lettem? Nehéz nap volt.

Én azt hittem, és tényleg hittem egészségesen eszek, amiben ma is hiszek, hogy egészséges, de még is mi van velem? Keto és paleo étrend szerint étkeztem már öt éve, és én nem, hogy fogytam, híztam. Ez minden szabálynak ellent mondott. Nem csaltam, nem lengtem ki, nem iszok, nem dohányzok, teljesen nem ettem szénhidrátot sem cukrot, meg csaló napjaim sem voltak.

Akkor mi baja van a testemnek.

Rendben 43 éves voltam tavaly, korai klimaxom van, ez is rendben. Fogadjam el, rendben elfogadom, de attól még hízok. Azt is fogadjam el volt az orvosi tanács, majd megváltozik, ha túl leszek rajta. Kérdeztem az mikor lesz? Hát azt nem lehet tudni, egyéni alkat, 5-10 év múlva. Hogy micsoda? Hát, ha én ezt így folytatom, gondoltam magamban, akkor én bizony 5-10 év múlva simán lehetek 80-100 kiló.

Na ezt nem akartam. Ez nincs rendjén, és ezt nem tudom elfogadni.

Mit csináltam akkor?

Hormont semmilyen formában nem akartam szedni, ezt tudtam. Ha eljött az idő, eljött, ezt elfogadtam már régen, mert volt elég időm felkészülni arra, hogy hamar klimaxolni fogok. Ez nálunk a családban genetikai örökség. De arra nem tudtam felkészülni, mert senkisem mondta, ez majd mivel jár. Nem tudom megmondani mi a rosszabb, hogy télen is ventilátorral alszom, semmi fűtés nincs nálunk és én meghalok úgy izzadok, ég a fejem, a bőröm belülről, vagy a hízás és az azzal járó kellemetlen, puffad has, nem vagyok csinos, nem jók rám a ruhák, utálom magamat érzés.

Szerintem ez így minden egyben rossz volt. Elkeseredet és szomorú voltam, és bár a férjem mellettem volt mindig is, de én még is egyedül éreztem magam. Nem volt kihez fordulnom, tanácsot kérni. Mert a barátnőim fiatalabbak nálam, vagy aki idősebb ő még nem klimaxol. Szóval úgy éreztem bajban vagyok.

De hála az internet csodájának, még sem voltam magamra hagyva. Szorgalmasan kutattam miért hízok, ha tartom a keto diétámat. És akkor rátaláltam egy orvosra, aki Amerikában él, és ő elmondta, hogy 40 fölött a keto diéta másképpen működik már, mint egy húszas éveiben járó embernek. Főleg a nőknél. Azt is elmondta, hogy sokkal kevesebbet kell ennünk, mint előtte, csak akkor nem, ha intenzíven sportol valaki, és a zsírt kell csökkenteni és a proteint kell növelni. És hát sportolni kell. Nem tingilingizni, ahogyan azt én addig csináltam, hanem igen komolyan elkell kezdeni.

Megfogadtam ezt a tanácsot és másnaptól elkezdtem több proteint enni, és kicsivel később pedig elkezdtem tornázni is. Online találtam egy edzőt az ő videójára kezdtem el, az első nyolchetemet.

Megfordítottam a diétámat. A keto 70% zsírt eszik én pedig proteinre cseréltem át. Pontosan sosem számoltam így ki, de több proteint eszek azóta is, sok -sok zöldséget és kevesebb zsírt. Ha még is sok zsírt ennék, lásd valami túros süti, akkor a főételem lett egy könnyű saláta vacsora. Egyensúlyra törekedtem és nem megvonásra magamtól. Nem éheztem, ha éhes voltam ettem. Igaz, hogy időszakos böjt szerint eszek, igyekszem csak kétszer enni egy nap. Van, hogy sikerül, van, hogy én is többet eszek egy nap.

Ez már önmagában is nagy változást hozott el az életembe, de a sport volt a második nagy változás, és attól a naptól kezdve, hogy elkezdtem a sportot igazán komolyan venni és végezni, egyetlen egy napot sem hagytam ki. Ugyan úgy karácsony reggelén is hajnal 5-kor felkeltem és tornáztam. Nem ettem a hagyományos karácsonyi menüből, én magunknak külön főztem.

Lehet szigorú vagyok magammal, de ennek egészségügyi oka is van, igy ez nekem nem tűnik szigorúnak, egyszerűen annyira fáj a fejem, ha nem megfelelően eszek, hogy én már nem akarok szenvedni a migréntől. Most jól érzem magam, erős lettem.

De azért megkell említenem a harmadik csodát, amit tavaly óta végzek, az pedig a tojás böjt. Én egyszerűen megszállottja lettem. Imádom, imádom azt, amit átélek minden böjt alatt. Annyira hálás vagyok neki, hogy megismertem, hogy kipróbáltam, hogy belevágtam.

Én azt hiszem, ez a három együttesen érte el azt, hogy a nadrágomat kifogytam, úgy, hogy én azt észre sem vettem, nem szenvedtem, nem éheztem és nem volt küzdelmes. Néha ingatag volt, mert az elején nagyon nehezen indultam el a fogyás útján, és a célom pedig az volt, hogy 55 kiló legyek, zsírt veszítsek és izmot építsek.

Mind három sikerült, de sajnos az áhított 55 kilót nem sikerült meglátnom a mérlegen, pedig ez volt a nagy álmom. Nem mérem magam mindig, kéthavonta egyszer mértem magam, és idén már csak négyhavonta mérem magam.

Igy történt, hogy az áhított 55 kilót nem sikerült meglátnom, mert kéthónap alatt olyan sokat fogytam, hogy az utolsó mérésem volt 56 kiló majd az az követő már 53 kilót mutatott, amin iszonyúan meglepődtem, mert én a mérlegelés elött azért könyörögtem, csak ne legyek több 56 kilónál.

Most pedig 51.5 kiló vagyok. Lehet ez kevésnek tűnik, de én már nem fogyókúrázom tavaly december óta. Ezen a szinten tartom magam. De még mindig izmot építek.

Majdnem 10% zsírt veszítettem el, ez rettentő sok lenne, ha ide kitenném az asztalra.

Most, hogy felvettem a nadrágomat, nem erre számítottam, hanem arra, hogy maximum nem fog feszülni rajtam, én magam is meglepődtem, hogy begombolva is simán leesik rólam.

Persze, hogy örültem neki, de azért egy pillanatra el is gondolkodtam, hogyan történt ez meg? És mikor? És tényleg én ezt a nadrágot hordtam és a gombja nyomta a hasamat? Hihetetlen ez még most is számomra, pedig párnapja már szembesültem vele. Csak érlelődött bennem.

Viszont ez egy újabb erőt adott nekem a jövőhöz. Ahhoz, hogy ezt tartsam továbbra is, hogy az, amit csinálok jó, jó az irány, de nem szabad abba hagyni. Nincs olyan, hogy elvégeztem a munkámat most már hátra dőlhettek, mert itt ebben az esetben mindennap dolgozni kell érte.

És nem volt könnyű, de nem is volt nehéz, mert akartam, nagyon akartam, hogy lefogyjak, hogy jól érezem magam. Amikor fájt a lábam, vagy mindenem, vagy a lépcsőn nem tudtam felmenni, akkor is a kitűzött napomon újra tornáztam, és újra és újra. Itthon, magam, egyedül, magamnak.  Mert magamért teszem mind ezt, a jövőmért, az időskoromért. Most kell érte tennem, hogy majd 20 év múlva meglegyen a gyümölcse.

Az én tanácsom az, hogy képzeld el, milyen idősember szeretnél lenni, mit szeretnél csinálni, hogyan szeretnéd magad érezni. Ha látod ezt a képet, akkor ő érte tegyél meg mindent, mert az vagy te, az leszel és azzá válsz, amit most teszel meg önmagadért.

Ne az én életmódomat kövesd, hanem a sajátodét, a te étkezésedet keresd meg, a te sportodat. Mert mindenki más, minden test más. Bízz magadban, a tested megmutatja neked a saját utadat. Egyszerűen, ha jól érzed magad jó úton jársz, ha nem érzed jól magad akkor változtatnod kell. Ez az egyszerű iránymutató megmutatja a te saját utadat.

Semmi nem lehetetlen, csak hinni kell önmagunkban.