Már nagyon régóta érlelődik bennem ez az írás, és nem tudom kitudom-e hozni magamból azt, ahogyan érzek, és ahogyan erről a témáról gondolkodom. No, meglátjuk mindjárt.
A Keto, Paleo, Lowcarb, Lchf stb stb NEM DIÉTA! Életmód!
Nem tudom miért kezdték el az emberek diétának hívni és azt sem tudom miért csak 21 napig, egy hétig akarják csinálni, vagy is, de tudom, leakarnak fogyni, azért csinálják sokan. Ezzel pedig elhasználják, elkoptatják, és a köztudatban majd ez is egy hóbortnak fog tűnni, üres diétának, múló szeszélynek.
De nem az! Egyáltalán nem az. A keto étkezés gyógymód volt, epilepsziás betegeknek volt a kezelési módja Amerikában. Mert hamar rájöttek arra, hogy az idegrendszerre milyen gyorsan hat és milyen mértékben változik meg az ember. Ezt én saját magamról is elmondhatom.
Egészéletemben sokat szenvedtem depressziótól, egyrészt örököltem és sajnos gyerekoromból származó utóhatás eredménye is. Én nem a divatos depresszióról beszélek, hanem az igazi mély sötét veremről, amiből nem volt kiút csak a gyógyszer szedése, sok évig. Ennek hatására különböző más fajta betegségeim is lettek, ha ezt betegségnek lehet nevezni és nem csak tünetnek. A testemben a lelkem nem volt boldog és nálam pszichésen jelent meg a segítség kérés.
Azt szeretném elmondani, ha nem kapok gyógyszert valószínű ma nem ülök itt. Tudom mennyien ellenzik ezt a fajta kezelést, de hagy dönthesse el az egyén, hogy szeretné ezt vagy sem. Bár megjegyzem, ott akkor, nincs mérlegelés, egy beteg, egy mély depressziós nem tudja felmérni az állapotát. Én tudtam, hogy nem vagyok jól, de nem tudtam helyesen gondolkodni, cselekedni, nekem kellett egy külső személy, aki megfogott és elvitt az orvoshoz.
A gyógyszer egy út, amin ellehet újra indulni az életbe. Felhozott engem egy szintre, ahol már megtudtam nyugodni, a fejemben a hangok elültek, kitudtam nézni a fájdalmam, haragom és bánatom mögül. Megtudtam nézni, hogy van kiút ebből, segítség kell hozzá, de van más út is.
Hosszú folyamat ez, nem egyiknapról a másikra jön el, de amikor oda jutottunk, hogy se nem boldogok, se nem boldogtalanok vagyunk, én ezt így határoztam meg magamban, hogy nálam a gyógyszer ezt az eredményt érte el. Akkor onnan én tovább tudtam lépni, mert már volt újra tiszta látásom, és kezdtem újra kinyílni és engedtem a világ is kinyíljon nekem.
Elkezdtem a gyógyításomat, felkellett dolgoznom a múltamat, elkellett fogadnom és szembe kellett azokkal is néznem én mit tettem másokkal, nem csak mások mit tettek velem. Én hol hibáztam, és ők hol hibáztak. Nem vádoltam senkit, tényeket mondtam el, ahogyan én azt megéltem. Szembe néztem egy olyan sötét valóságommal, amit eltemettem nagyon mélyre.
Ezért megkellett hoznom egy olyan döntést is, hogyan szeretnék én tovább élni? Amikor idáig eljutottam, akkor szembesültem azzal, hogy sajnos sok embert elkell engednem az életemből, ez fájdalmas volt nagyon, de az én túlélésemhez kellett. Amikor megerősödtem és életemben először kimondtam mind azt amit velem tettek, megszűnt létezni az a család számomra ahová születtem. Ez kegyetlen fájdalom, de egyben olyan erősen hatott rám, hogy onnantól kezdve kezdtem el a gyógyulásomat.
Az élet kemény leckéket ad, elvesz sok mindent, de ad is. De ahhoz elsőnek nekünk kell sok-sok áldozatott meghozni. Tehát ez volt a fizikai valóságom gyógyítása, de az egész problémám lelki eredetű volt, vagy még talán most is az, mert ez soha nem múlik el, mindennap újra előtud jönni, csak már megtudom beszélni magammal és helyére tudom tenni az érzelmeimet gyorsan. Nem süllyedek már le olyan mélyre mint régen.
Tehát a gyógyszer nekem létfontosságú volt. Ma már nem szedem, azt hiszem kb. 5 éve már, hogy nincs szükségem gyógyszerre. De a végleges külső, belső megnyugvást az étkezésem és a sport hozta meg. Az én idegrendszeremre ez a fajta étkezés kifejezetten jótékonyan hat, és erről a férjem tudna sokat mesélni. Azt én a mai napig is csodálom, hogy ennyi évig velem volt végig, a leggyötrelmesebb időszakban fogta a kezemet, és némán tűrt. Tűrte az én szenvedésemet, látta a fájdalmaimat és ő látta azt, aki ma vagyok, ő hitt bennem, nem engedet el.
Mindenki más elengedet, a legjobb barátnőm is elment, mert az az igazság az emberek nem tudják, hogyan segítsenek, és nem is tudnak segíteni, ezért elmennek. Nincs bennem harag senki felé, és remélem egy nap ők sem fognak rám haragudni a tetteimért. Hiányoznak mindennap, de tudom nem volt más választásuk.
Elindultam egy úton a vallás útján, a történtekre kerestem a választ, ebbe jól el is tévedtem, beszívott a spirituális világ, nem hogy jól éreztem magam, egyre rosszabbul, dolgaim bitang rosszul alakultak és közben nem jött a lelki békém, pedig kitartóan csináltam mindent amit mondtak. Ennek hatására vegetáriánus lettem, majd vegán. Ekkor még szedtem a gyógyszereket, nem tudtam elengedni. Laktóz érzékeny lettem, és krónikus migrén alakult ki nálam. Az orvos egyetlen jó tanácsa az volt változtassak életmódot és egyek húst. Adott egy rakat olyan erős fájdalom csillapított, amitől az ember egy hétig komában van.
Nagyon nagy fájdalmaim voltak, nagyon erős rohamaim. Fejfájás naplót kellett vezetnem és tisztán látható volt, hogy egy migrén 10 napig is eltartott, 5-6 nap ebből mindig iszonyú rohamokkal voltak tarkítva. Pontosan emlékszem egy helyzetre, amikor a vécére rávoltam borulva, mert annyira nagy fájdalmaim voltak, és egyfolytában hánytam, nem tudtam felállni és a lányom akkor jött haza az iskolából. Elmentünk az ügyeletre, ahol a migrénes gyógyszeremet azonnal elvették. Az orvos, akitől kaptam kicsit túl gyógyszerezett.
Akkor ott egy döntést kellett meghoznom, azt tudtam így nem élhetek, szembe szálltam magammal és azt mondtam szeretem az állatokat, de megpróbálom, adok magamnak egy esélyt és újra elkezdtem húst enni. Akkor jött be az életünkbe a gluténmentes életmód és a paleo. Javult az állapotom, jobbak lettek a migrénes rohamaim, de még mindig sűrűn jelentkeztek és sok gyógyszert szedtem.
Elköltöztünk és én azt hiszem ezt már meséltem, de leírom most is. Festetem a falat, imádok festeni, bánom, hogy én nem szobafestő mázoló lettem, annyira imádom ezt a munkát. Szóval, az a szokásom, hogy én közben filmet nézek, inkább hallgatok. Véletlenek nincsenek, de még is. Nem tudtam a filmről semmit sem, de szerettem a színésznőt és gondoltam ez jó lesz. Ahogy festek és figyelem a filmet, egy beteg kisfiúról szólt, aki epilepsziás, agyon gyógyszerezték, nagyon rossz állapotban volt már, amikor az anyukája talált egy orvost aki ketodiétát alkalmazott epilepsziás gyermekeknél. Mondanom sem kell a gyermek orvosa mennyire ellenezte, hogy az anya elvigye oda és megpróbálják. Szóval én így halottam először a ketodiétáról. Döbbenetes volt számomra.
Nézzétek meg a filmet, a neten magyarul meg van a címe pedig Sohasem ártok.
Így indultunk el, így indultam el, mert nekünk senki sem segített, senki nem mondta, hogyan együnk, mit csináljunk. Akkor még kb. 5 évvel ezelőtt alig volt valami a neten, főleg nem blogerek, vlogerek. Drasztikus változás volt ez, az eleje nehéz volt, főleg nekem. Engem nagyon megviselt, de a férjem rögtön jól volt, sokat fogyott, a bőrbetegsége annyira helyre jött. Én pedig egy teljesen más érzéseken mentem át, nekem ami rossz lehetett az minden előjött. Én megvoltam győződve nálam ez nem működik, próbáltam keresni mi lehet az oka, hogy ugyan azt eszem, és csinálom, mint a férjem és én még is nem javulok, nem változok. Egyetlen egy oka volt, pont egybe esett a keto életmódunk kezdése az én korai klimaxommal. De erre akkor nem gondoltam, csak elkezdtem hízni, iszonyú melegem volt, úgy éreztem elégek, hogy letépem magamról a bőrömet, mert nem bírtam elviselni úgy égtem belülről. Szóval kiderült mi a problémám. Megmondtam hormont nem szedek, a sors úgy döntött itt van az ideje a változásnak, ám legyen.
Tovább folytattam a keto étrendet, és egyre jobban belejöttem, hozzá főtt több ismeretség, tudás, nagyon sokat tanultunk és valahogy ennyi év alatt összeraktuk azt, ahogyan mi ma étkezünk. Sok év volt, sok tapasztalat, hol ezt nem ettünk, hol azt, teszteltük magunkon a dolgokat, próbáltuk mi is jó nekünk, mi működik és mi nem.
De azt tudom, én ma már nem ennék semmilyen szénhidrátos, cukros dolgot. Egyszerűen nem éri meg, és mivel mi időszakos böjt szerint is eszünk, a mi testünk már nagyon érzékeny lett ennyi év után a másfajta étkezésre. Mi nem tartunk csalónapokat, már nem kívánjuk a régi étkezést.
Saját magunkon tanultuk meg az egészet, így számunkra bárki mondhatja, írhatja, amiket mostanában mondanak ez a „diéta” milyen káros, mert nekünk nem az. Mi sokkal jobba érezzük ma magunkat, mint valaha, mint fiatalon. Erősek vagyunk, és én lelkileg is nagyon erős, békés, nyugodt lettem.
A migrén soha nem fog elmúlni, de ma már tudom a szénhidrát okozta az egészet, úgyhogy ezt én teljesen kerülöm. Két okból jön elő, ha meleg időjárás jön vagy megfog jönni a menstruációm. De ez is már összesem hasonlítható a régi rohamaimhoz képet. Azok teljesen megszűntek, csak fejfájásom van olyankor. Depresszióra már semmilyen gyógyszert nem szedek, már orvoshoz sem járok.
Egyetlen egy emléket hordozok magamban, ami mindig velem van, amit a migrén, depresszió és a migrénes gyógyszereknek köszönhetek az a fülzúgásom. Örökre velem lesznek, ezen azt hiszem, nem lehet segíteni, de elfogadtam, mert ebben az esetben csak is ez segít, vele kell élnem, és én vele élek.
Összességében én mindenkinek ajánlom, induljon el ezen az úton, próbálja ki, próbálja magára szabni az étkezést, nem kell neki nevet adni.
Mi a paleo, keto, lowcarb, lchf keverékei szerint étkezünk. Nem fanatikusak vagyunk, de az biztos van pár élelmiszer, amit mi már egyáltalán soha többet nem fogunk enni.
Ma már nyitott a világ, ne higgyünk el semmit sem, ezt sem, kikell próbálni, ami nekem jó, nem biztos neked is jó. De soha egyetlen egy embert sem ismertem meg eddig, aki ne így étkezett volna, és ne hozott volna el neki csupa- csupa jó változást az életébe.
Ahogy mondtam ez nem diéta, ez nem fogyókúra, ez az élet, az én életem a te életed. A döntés a változásra adott, csak belekell vágni. Nem arra kell gondolni, mikről mondasz le, mert semmiről nem fogsz, olyan élet nyílik ki, hogy mind az, amit most eszel nem fog hiányozni az életedből. Az eleje igen, kemény lehet, de elmúlik, ahogy minden elmúlik egyszer. Mi is elfogunk menni, de amíg itt vagyunk, azt hiszem nem mindegy hogyan élünk, és hogyan öregedünk meg. Mert az öregedés eljön mindenki életébe, azért pedig, hogy méltó öregségünk legyen, most kell tenni.
Nem csodaszer, de csodára képes a helyes étkezés.
Ami Istent illeti, azóta jóba lettünk, a dolgok bennem helyükre kerültek, már nem vagyok vallásos sem spirituális, csak hitem lett, magamban és Istenben, ez pedig elég az élethez.
Köszönöm, ha ezt elolvastad, és nem adtad fel már az elején.
