Keto Töltött paprika.

This post is also available in:

Imádom ezt az ételt, nekem a gyerekoromhoz és a nyárhoz tartozik. Amikor fő, egyszerűen mindig ott vagyok a mama konyhájában egy szép nyári napon, érzem ma is azt a finom illatot, amikor főt a paprika. Emlék étel ez nekem, és biztosan mindenkinek van ilyen étel, ami mindig vissza viszi a gyerekkorába. Kedves és szép emlék.

Sok étel engem a mamámhoz köt, szeretek rá főzésközben is emlékezni, sokat köszönhetek neki, de a legtöbbet, hogy láttam őneki mennyire fontos volt, hogy a családjának főzőn. Ma is ott ülök emlékeimben, a konyhájában a ládán, hallom a rádióban szól, a jó ebédhez szól a nóta műsort és mama már el is készült az ebéddel. Istenem micsoda szép és békés időszak volt az, vele lenni nekem a védőváram volt. Ha ő nincs, nagyon szomorú gyerekorom lett volna.

 Köszönöm mama, hogy vagy nekem, a rendmániám a tisztaságom és a főzés iránti vágyam tőled ered. De tudom azok az ízek már nem olyanok, mint amikor te főzted, nem is lehet, mert te hiányzol belőle, én csak abban bízom, hogy amit tőled kaptam azt az én lányom is átélheti általam. Hogy, ha egy ételt készít te is és én is ott élünk majd együtt közösen az emlékeiben, még ha nem is lesz ez tudatos.

Bár ezek a receptek átesnek egy kis újításon, az alap mindig az eredeti recept, ahogy nálunk készültek anno.

Hozzávalók:

• KB. 10 db. Tv paprika
• 1 kg sertés darált hús
• Só, olaj
• 2-3 ek. Olívaolaj vagy zsír
• 2 tk. pirospaprika
• 500 ml sűrített natúrparadicsom
• 3 db tojás
• Kisebb fej vöröshagyma
• 2 gerezd foghagyma
• 2 ek. nyílgyökér por
• Stevia

Elkészítése:

A paprikákat kicsumázzuk, és jól megmossuk őket.
A darált húst összekeverem az apróra vágott vöröshagymával, összetört foghagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, tojással. Anyu egyszer azt mondta nekem, hogy a töltelék ne legyen kemény, kell beletenni, zsírt vagy olajat. Azóta én is így készítem és megkell mondani, igaz, mert a hús nagyon puha marad. Mehet bele az olaj is és összekeverjük az egész tölteléket jó alaposan.
Nem teszek bele, semmi mást, nincs benne rizs, ez az egyik újítás, de így is elég finom lesz, nem fog belőle hiányozni.

Közben egy nagy fazékban felteszem a paradicsomlét főzni, elsőnek ugyan annyi vízzel öntöm fel a pürét amennyi mennyiségű volt a paradicsompüré. Teszek bele sót, borsot és csipetnyi ételízesítőt. Majd ízesítem steviával. Mi édesen ettük mindig is, én így szeretem, ha te nem akkor csak hagyd ki belőle ezt a részt. Ha pedig édesen, akkor jobb mindig kóstolni főzésközben, és ha szükséges utána édesíteni vagy sózni.

Tudom, hogy van, ahol zellert is tesznek bele, mi soha nem tettünk bele, de ebben az esetben azért is nem teszek bele, mert köretnek zellergumóból lesz püré készítve, így szerintem extra zeller nem szükséges.

Amíg a paradicsom alap fő szépen lassan, megtöltöm a paprikákat. Ha fő a levem, beleteszem a paprikákat és nagyon lassan hagyom főni kb. 1 órát.

Maradék darált húsból gombócokat formázunk és bő, sós vízben hirtelen kifőzzük őket. Nem megfőzni kell, csak, hogy a gombócot összerántsa a forró víz, amikor a tetejére feljöttek, mehet bele a paprikákhoz és ott fognak tovább főni.

Krumpli helyett pedig zellergumó pürével tálaljuk. A zellergumót, apróra vágjuk és feltesszük sósvízben főni. Leszűrjük és egy aprítógépben, sok vajjal jól összekeverjük. Most nem teszek bele tejet vagy tejszínt csak is vajat és sót, ha szükséges.

Mikor készen van a töltött paprika, szedek ki egy turmixba a levéből és hozzá adom a nyílgyökér port, majd összeturmixolom és visszaöntöm a paprikára. Egy percig még főzöm, kész is. Hagyom kicsit pihenni és utána lehet tálalni.

Bármilyen furcsa is, én ezt az ételt imádom, de nem eszem meg a paprikát, főve semmilyen formában nem tudom megenni a paprikát csak is nyersen. Rossz gyerekkori emlékem fűződik a lecsóhoz, és azóta semmilyen ételben képtelen vagyok megenni, pedig imádom a paprikának az illatát, ahogyan fő, szeretem az ízét is, a lecsónak is imádom az illatát, de nem tudom megenni, nem megy. Én a főt paprikát kidobom, de már nem kell, mert a férjem megeszi. Így lehet, én vagyok az egyetlen magyar ember, aki nem eszi meg a lecsót, de nagyon szívesen megfőzöm a levét pedig meg is kóstolom, eddig már eljutottam.

Amint látjátok, nem kell lemondani a magyaros ételeinkről, csak kicsit kell módosítani róla, és a végén én még azt mondom, ugyan olyan ízt kapunk és nem fog hiányérzetünk, lenni, hogy mi nem ehetjük meg gyerekkori ételeinket.

Jó étvágyat kívánok!

This post is also available in: