Az igaz, hogy láthatjátok a posztjaimat mindenhol, de én magam elvagyok tűnve. A tervem, hogy videókat is készítek, az úgy idén nem jött össze eddig még.
Nem azért, mert nincs rá időm, de lenne. Fel is készültem rá, gyakoroltam is, igaz kezdetleges, de majd bele jönnék, de még is az élet megállított és ennek egyszerű oka van.
Bőrbetegség!
Igen sajnos. Előjött, de nem kicsit, hanem durván. Olyan durván, hogy azt inkább az ember nem mutatja meg. De most teszek egy kivételt és megmutatom nektek itt.
Majd idővel elmondom ennek a kálváriáját is, azt is, hogy mi történt velünk. Lelkioka van az biztos, amin dolgozok, de van olyan ok, ami rajtunk kívül áll, azon nem tudunk változtatni.
3 évvel ezelőtt kezdődött, akkor jött ki először, nem ilyen durván, mint most, csak pár pötty volt az orrómnál, de nem akart elmúlni. Akkor elmentem a bőrgyógyászhoz adott két krémet és el is múlt három évre.
Most pedig újra előjött. Periorál Dermatitisz a drága kincsemnek a hivatalos neve.
Durva! Így egyszerűen, makacs, fáj, viszket és ég. Tönkreteszi az arcomat, sőt elveszi és ragaszkodik, makacsul.
Megvisel, elvisel, elvesz. Így ezeket élem meg álltala.
Az étkezés, amit követek, nem elegendő ahhoz, hogy mindennel megküzdjön. Próbáltam és próbálok természetes utakat, orvosi utakat bejárni, kipróbálni, egyelőre kétségbeesés van csak, eredmény nem sok.
Higgyétek el, elégidőm volt rászánva, hogy elolvassak mindent róla, angolul, magyarul. Nem sok reményem van.
Kipróbáltam már sok mindent, jelenleg is tesztelés alatt vagyok. Közben pedig elbújok, előjövök, küzdők és eltörök. Borzalmas milyen az, ha az arcod egyik napról a másikra ilyenné válik.
Mi a legrosszabb? Hogy fáj, nem kicsit nagyon, folyamatosan.
Végig csináltam az étel tesztet, mitől lehet, semmi nem változott, csak rosszabb lett.
Orvosnál jártam, több kezelést csinált, brutális eredménye lett.
Mai orvosi tudomány szerint, gyógyíthatatlan, talán tünetileg lehet kezelni, eddig semmi eredmény nálam.
Magyarország 67%- át érinti, nagyon magas ez a szám. Magyarul semmi ötletük nincs mitől jön ki. Találgatások vannak, más nincs.
Próbálgathatunk itthon magunknak mindent, vagy bejön vagy nem. Elszomorító.
Mindjárt 44 éves vagyok, egészéletemben még tininek is, szép bőröm volt, ezt most elvették.
Jól eszem, oda figyelek magamra és még is, látjátok még is ez történik. Hol itt az igazság? Sehol.
Lelkioka van, lehet, meg is lenne rá minden oka, igyekszem mindennap felállni és elindítani a napomat, néha megy néha nem. De akkor is, kell legyen rá valami gyógymód, vagy mi lesz, igy maradok?
Álmodom vele, és úgy ébredek nincs ott, felébredek és a tükör elszomorit. Elkellenne fogadnom igaz, nehéz, mert elvett belőlem valamit, pontosan az arcomat vette el, akit ismertem, szerettem, jóvolt látni őt.
Picsogok, igen, mert fáj, mert harcolok, mert kutatom a lelkiokát és a szervi okát minden egyes nap.
Kísérleti nyúl lettem. Amióta kijött semmit sem kentem az arcomra, hiányzik egy arckrém, húz a bőröm, de nem lehet rá kenni, fáj ha fúj a szél, ég az orrom alja. Eltűnt a szám, körbe bevan dagadva, nem tudok fogat mosni úgy marja.
Hát ilyen vele az élet. Ez a valóság. Ez vagyok én, egészségesen egészségtelenül.
A lányom okos, jó tanácsot adott, elkell fogadnom és elfog múlni. Igaza van, igyekszem. De amig neked nincs ilyen el sem tudod képzelni, min mennek keresztül azok, akik ugyan ezeket élik át. Csak azt látjuk, hu de csúnya az arca, miért nem csinál vele valamit.
Csinál, de óriási tehetetlenség van, mert egyszerűen semmire nem reagál. Vagy is, de rosszabb lesz napról napra.
Hát ezért nem vagyok jelen arcilag sehol sem.
Most megért bennem, hogy akkor elmondjam, megmutassam, hogy ezt a valóságomat is lássátok, ne csak a szép képeket, mert az élet szép, de van egy árnyoldala is, és én most azon az oldalán járok jelenleg.
Bár az írásom lehet negatív, csak elmondtam azt, ami bennem zajlik, azért én pozitív vagyok, mert nem adom fel, mert egy kipróbált lehetőség után újra felállok és egy újabbat kezdek el kipróbálni, nem adom meg magam, sosem fogom.
Tudom, hogy kell legyen egy gyógymód számomra, megfogom találni. Hiszek benne és mindent meg is teszek érte.
Nektek van ismerősötök, aki ezzel küzd? Szívesen hallanám az ő történetét, ha megosztaná velem.
