Gyönyörű napsütés van oda kint, bár ma 36 fokot ígérnek. Kb. 6-8 évvel ezelőtt elkezdtem versekben kiírni és feldolgozni mind azt, amit átéltem kora fiatal éveimben. Gyógyítási folyamat bennem ekkor indult el. Ma pont ezen merengtem, hogy mennyi minden változott bennem az elmúlt 10 év alatt. Miben lettem más, és arra jutottam, hogy külsőleg- belsőleg egy teljesen más ember vagyok ma.
Örülök neki, nagyon nehéz időszakot hagytam magam mögött, megszenvedtem az életemet. Nem volt könnyű és büszke vagyok arra, hogy akartam változni és változattam is. Most egy új korszak következik, érzem én is, egy újabb 10 év.
Sokáig nem mutattam meg senkinek sem a verseimet, és akiknek megmutattam, kinevettek, így még jobban elzártam. De idővel rájöttem, ez én vagyok, ezek bennem éltek, élnek, én ezeket átéltem. Nem más, hanem én.
Miért szégyellem, ha így érzek, éreztem, ez a valóságom, hozzám tartozik.
Készítettem egy oldalt és oda gyűjtöttem őket, ez jobb volt, mint száz papír fecnit őrizni. Szeretnék egy kedves verset itt megosztani. Amikor ez készült láttam egy gyönyörű napraforgót és ez ihletett meg, hogy mi mind egy magok vagyunk, különösen a Magyarok azok, a nap olyan fontos az életünkbe, amiről elfelejtkezünk, de nélküle nem élnénk és élet sem létezne itt a földön.
Fogadjátok szeretettel a versemet és ha érdekel benneteket még több akkor látogassatok el ide:
http://lelekszirom.blogspot.com/
Mielőtt elindultam kicsi mag voltam, Sötét földnek rejtekében megbújtam.Földanya óvott és szeretett,és egy napon utamra engedett.
Arany csillogású hosszú karoköleltek és védelmeztek.Meleg fénye táplált és éltetett.Lassan növögettem.
Itt az idő, jött egy fuvallat,szirmaim álmosan nyújtóztakSelyem fény ölelt, szórta rám melegét.Így forogtam mindig a nap felé.
